1 fejezet

Jó pár órája úton lehetünk már, annyi kérdés kavargott bennem annyi minden járt a fejemben de féltem feltenni őket. Féltem, hogy ha tudnám jobban fájna, mint az ha nem. Hirtelen megálltunk én pedig Chloéra néztem, hátha ő választ ad.

- Itt megpihenünk holnap hajnalig akkor indulunk újra útnak - ő már felállt de én nem mozdultam.

- Minek viszel engem oda? Tényleg az lennék egy hercegnő? - kérdeztem rá se nézve.

- Igen..a szüleid a háborúk miatt küldtek el és mikor vissza mentek érted te eltűntél, azóta sok minden változott de ezt majd ott megtudod kérlek szálljunk ki Clara hercegnő - Clara hercegnő de én nem voltam   én nevem Emma Brown volt Jessica nővére és Angelina és Richard Brown lánya. Most pedig az igazi életem felé tartok amit nem is ismerek. Egy bolgár nemesi családnál szálltunk meg és vacsoráztunk vagyis ők vacsoráztak én nem bírtam enni. Én nem akartam valami puccos hercegnő lenni, nem akartam oda menni. De esélyem sem volt megszökni a szobám a harmadik szintem volt és francia katonák is ott lent voltak.

3 nap telt el mióta elindultunk. Semmi esélyem sem volt, hogy megszökjek, állandóan volt valaki a közelemben.

- Ma oda érünk a kastélyba.. ne feledd neked csak a király előtt kell meghajolnod senki más előtt - tájékoztatott Chloé mikor megálltunk.

Rengeteg ember állt kint a kertben de közöttük 4 ember volt aki nagyon kitűnt.

- Hercegnő isten hozta! Annyira vártunk már - hajlongott egy öreg úr.

- Tristan - biccentett neki Chloé.

- Édes lányom menj apád már vár - intett neki engem pedig terelgetett.lást- Isten hozott a nevem Hugo én vagyok a király és a te nagybátyád - egy apró meghajlást csináltam majd a mögötte állókra néztem.

- Ő itt a feleségem Laura - ő is mint én az előbb apró meghajlást csinált nekem - És a lányaim Rose - mutatott egy vörös hajúra aki velem egykorú lehetett - És Luna - majd a szőkére.

- Remélem jól utaztál és nagyon örülünk, hogy újra itt vagy - mosolygott Luna.

- Nos gondolom szeretnél lepihenni. Jasmine kísérd a szobájába a hercegnőt az esti vacsoránál találkozunk - azzal sarkon fordult és otthagyott én pedig követtem a lányt aki az utat mutatta. A szobám akkora volt mint a régi lakásom egyben gyönyörű bútorok és egy hatalmas ágy.

- Hercegnőm üdvözlünk - két lány hajolt meg előttem.

- Ti kik vagytok? - kérdeztem miközben végig jártam a szobát.

- Engedelmeddel mi a szolgálóid  vagyunk, az én nevem Rebekah ő pedig Caroline - szólalt meg az idősebb.

- Örvendek a nevem Emm..vagyis Clara - 

- Pontosan tudjuk ki vagy úrnőm - továbbra is a földet nézték. 

- Elég a hajlongásból ugyan olyan vagyok mint ti..csak bele csöppentem ebbe az egészbe - mondtam majd leültem az ágyra.

- Szeretnél pihenni hercegnő? - kérdezte Rebekah.

- Nem inkább meséljetek egy kicsit az itteni életről a szüleimmel mi van?

- Sajnálom kérlek ne légy mérges de, Hugó király megtiltotta, hogy ilyenekről meséljünk különben kivágatja a nyelvünket - Caroline.

- Értem. Semmi baj de tényleg nem haragszom ne nézd már megint a földet..és azt tudhatom, hogy miért hoztak engem ide? - 

- Igen mivel fivéred Lucas herceg meghalt..így ezért te vagy a trónörökös.

- És Rose és Luna velük mi van ők a király lányai, nem? - 

- Igen de nekik csak félig folyik királyi vér az ereikben míg a tiédben hercegnőm teljesen..te aranyvérű hercegnő vagy - elnevettem magam. Ennyi hülyeséget még Elena se szokott mondani.

- Ők akkor a félvér hercegnők? - még mindig nevettem, ez az egész világ nem nekem való.
- Előkészíthetünk a vacsorára hercegnőm? - kérdezte Caroline.
- Igen persze..kapok valami flancos ruhát igaz? - húztam a számat.
- Van ami nem olyan habos babos - Rebekah.
Fél óra múlva már a ruhás szobában keresték nekem a ruhát. Elég furcsa volt, hogy megfürdettek de nekik nem volt kellemetlen.
- Íme - Rebekah letett a székre egy ruhát ami még tetszett is.
- Jó lesz - legyintettem ők pedig rám adták és megcsinálták a hajamat is.
- Clara hercegnő kész van a vacsora a király és családja már vár téged - egy édes hangot hallotam így megfordultam. És megláttam őt. Aki még annyi problémát fog okozni nekem.

- Mond csak Caroline, ki ő? - fordultam szolgáló lányom felé.
- Louis, az egyik cseléd és felszolgáló fiú - az ajkaimba haraptam és megnéztem magam a tükörben.
Jobban meg kell ismernem ezt a bizonyos Louist ez már biztos.